A mentálhigiénés innovációk világában, egy rendszer, ami lehetővé teszi a családoknak hogy fejlődni tudjanak, felmérhetetlen segítség gyász idején. Amikor kialakítottuk 2010-ben az alapítványok módszertanát, egyben elhatároztuk azt is, hogy a kisgyermekkor végén, el fogunk búcsúzni a gyerekektől és az útjukat onnantól másféle programjaink kísérik majd. Mindemellett gondoskodni akartunk a gyerekektől vett részleges búcsú körülményeiről. Így született meg egy egyedi emlékkönyv ötlete.

A búcsúzás élménye jellemzi a kapcsolat egészét, ezért olyan elköszönést terveztünk a gyerekeknek, amiből úgy gondoltuk, hogy évek múlva is tudnak majd töltekezni. Ekkor született meg a Lovable, Szeretetreméltó című egyedi könyv ötlete.

A könyv tartalmazza a gyerekek által legjobban szeretett zenék listáját, egy (könnyen érthető) szakvéleményt az első találkozás utáni állapotukról, majd az utolsót is a várakozásokról és a kilátásokról. Benne vannak a 3-5 éves korban kitöltött foglalkoztató füzetek egyes lapjai, az első jazz zenei élmények során született ceruzarajzok szkennelt változatai, a zenei észlelés vizsgálata során létrejövő EEG-gráfok sorai közé írt, javasolt zenék címei. Azok a gyerekek, akik voltak zenei rendezvényeken fotóalbum kiegészítést is találnak a könyvben. A könyv egy személyes levélel nyit, a végén pedig néhány bejegyzés olvasható a családtagoktól a gyereknek címezve. Mindezek útravalók és magyarázatok is egyben, mert ezeknek a lépéseknek a sora vezetett el az érzelmi és fizikai felépülés egy meghatározott stádiumáig, a veszteséget követően.

Amikor 2015-ben az első könyvet átadtuk, azt gondoltuk, az ötlet talán mégsem lesz népszerű. Egyrészt mert az emlékkönyvek ideje lejárt, másrészt mert az összeállítása sok munkát igényelt a családtagoktól is. Később azért tartottunk ki mégis a formátum mellett, mert úgy éreztük fontos, hogy kézzel fogható emléke legyen az érintett gyerekeknek arról, hogy amikor a családi veszteség megtörtént, milyen sok figyelem vette őket körül, mennyi gondoskodás és segítő szándék alakította ki a napok rutinját — az olyan napokét is, amiket áthidalhatatlannak tűnő érzelmi krízisek kísértek.

A gyászfeldolgozás élményrendszere sokarcú, és amíg a folyamat nem zárul le (nem 8 éves korban zárul le) vannak benne magányos szakaszok, amikor a család nem tud megtartó erő lenni. Ebben az időszakban fellapozni a könyvet (10–15–20 éves korban és később is) azért jó élmény, mert ezek a könyvlapok arról tanúskodnak, hogy az értő figyelem önmagában segítséget nyújt mindig.

Egy elvesztett szülő minden életszakaszban újra hiányzik: az eredménytelenül zárult kihívások idején, a sikerek ünneplése során, egy ismétlődő veszteség alkalmával. Ám amikor a tragédia ennyire korai életszakaszban következik be, az elveszített szülővel közös részletes emlékek kíméletlenül hamar halványulnak el. A korai veszteségből kivezető út legelején (amiben az alapítvány jelen van), a trauma utáni hiányérzet ugyan befészkeli magát a hétköznapokba, viszont a család erőfeszítései egy eredményes élet stratégia kialakítását, sokszor elvesznek a gyászoló gyerekek emlékei között. A Lovable/Szeretetreméltó című emlékkönyv megőrzi ezt az időszakot a majdani (fiatal) felnőttnek. Megőrzi a szakemberek által vont védőháló szisztematikusságát, a támogató lépések sorozatának módszerességét, és a család állhatatos együttműködését abban, hogy jól vezesse a gyereket a trauma-feldolgozás folyamatában. Ennek ellenére a könyv nem annak bizonygatásából áll, hogy mindenki milyen kitartóan küzdött az eredményekért, sokkal inkább egy kordokumentum. Egy felnőttek által szerkesztett napló, egy kisgyermek hétköznapjairól és egy új realitás megalapozásáról.

Azért az alapítvány neve szerepel a borítón, mert egy sémát kellett létrehozni azoknak az emléknyomoknak a rendszeréből, amit a gyerekek a mi közreműködésükkel éltek át. Ugyanakkor mindez felelősség is, hogy az egyre növekvő időtávlatból milyen korábbi családi helyzetekre hívja fel a figyelmet egy emlékkönyv (felnagyítva az emlékképeket). Biztos kezű tanácsok kellettek a kitöltőknek, hogy a könyv minden egyedi esetben használjon és ne ártson. A könyv vázának létrehozása után azonban a digitálisan tárolt foglalkoztató füzetek és a családtagok írásai töltik meg a könyvet tartalommal, míg az végül összeáll egésszé. Amikor a gyerekek 8 évesen megkapják már írni és olvasni is tudnak, így akár nyomot hagyhatnak maguk is benne.

Erő

A könyv azért kapta a Lovable/Szeretetreméltó címet, mert egy szülő korai elvesztését követő években, van néhány olyan személyiség-vonás, amit újra kell tanulni értékelni a gyerekeknek önmagukban. Ha egy támogató szülőpár van egy gyerek mellett, ezek az érzelmi készségek az önképpel együtt folyamatosan fejlődnek. Az egyik szülő végleges elvesztésekor viszont, ez a folyamat tudatos ösztönzéssel és bátorítással válhat csak teljessé.

Szeretetre méltónak akkor érezzük magunkat, ha belső és külső megerősítéseket tapasztalunk arra vonatkozóan, hogy nincsen olyan tulajdonságunk, ami másokat arra ösztönzhetne, hogy megtagadják tőlünk a szeretetet.

A borító sárga színe a Napot idézi, mert a képen látható kötet az anyai veszteségben érintett gyerekek példánya, ahol az apa (a Nap) marad a megtartó erő, az egyensúlyteremtés folyamatát irányító gondviselő.

Az életben való aktív részvételhez és az érzelmi képességek kialakulásához a szülőpár tartós közelségén át vezet minden gyerek útja. A szülőkkel átélt kötődési tapasztalat minden mozzanata hozzátesz ahhoz, ahogyan a későbbi életszakaszokban megerősítjük magunkban a lelki alkalmazkodás képességét. A munkánk alapját adó zenei hangulatokban igyekszünk megőrizni ezeket a mozzanatokat azoknak a gyerekekek, akik körül az ismert rend felbomlik.

A címadó kifejezés valójában nem a nyolc éves korra vonatkozó kételyekre válaszol, hanem a tíz évvel később kezdődő út esetleges nehézségeire. Egy erős, okos és félreérthetetlen címmel akartunk dolgozni, ami szilárd képet tükröz a gyerekek felé önmagukról, minden alkalommal, amikor elolvassák a fedőborító betűit…minden alkalommal!

A blog-bejegyzések bár a tudásunk legjavát adják, a bennük foglalt információk nem elegendőek ahhoz, hogy családként szembe tudjatok nézni a veszteséggel. Arra kérünk, hogy tájékozódj tovább a weboldalon, keresd a kapcsolatteremtés lehetőségét és iratkozz fel az Ízisz-programra, hogy módszeres, hosszan tartó és egyedi információkkal támogathassunk téged nőként és szülőként.