Zene, mint segítség

A fő cél a kezdetektől egy olyan hosszan tartó, és bármikor ismételhető művészeti élmény megteremtése volt, amit kiemelkedő zenészek töltenek meg alkotói tartalommal, és a technológia tesz bármikor és bárhol elérhetővé a gyerekek számára.

Amikor a művészet összes ága közül a zenét választottuk, egy hiteles narratívát kerestünk, ami a saját közegébe veszi az apai veszteség gyermekkori élményét. A veszteségélményből következő hiánytapasztalatnak rendet, rendszert és keretet ad azzal, hogy folyamatos mérföldköveket jelöl ki a lejátszási listákkal, amelyeket el kell érni és rajtuk túl kell jutni. Ebben a zenehallgatási naplók kiemelt segítséget nyújtanak. Ugyanakkor a zene nyugalmat is hozzáad a gyászfolyamathoz és felkínálja, hogy az érintett gyerekek belekóstolhassanak kimagasló minőségű zenei élményekbe, amiket talán más esetben nem érnének el, vagy nem törődnének ennyit a zenében foglalt és a zene által keltett érzések értelmezésével. 

A zenehallgatás rendszeresített szokása kialakítja és tartóssá is teheti a nyugalmat, de eközben határozottan vezeti a fejlődést – arra ösztönöz a zene eszközkészletek legjavával (a hangszerelés, a hangnem, a stílus és az értelmezések végtelen spektrumán kísérletezve), hogy biztonságosan és bőséges, alkotó képzelettel jussanak el az édesapa nélkül felnövő gyerekek is a felnőttkorig.

A gyermekkori veszteséggel összefüggő megítélés és bánásmód természete lehet sokarcú, de az alapítványunk ebben a harmóniát és a meglepetést képviseli:

1.

Harmóniát azért, mert ami az érintett gyerekekkel történt, a veszteség pillanatát követő minden további napnak részévé válik – és ebben a személyiség útja teljesen egyedi. A harmónia ebben a folyamatban azért szükséges, hogy meglegyenek a visszatérő alkalmak a hiányérzet megélésére és az aktuális kihívásokban való részvételre egyaránt.

2.

Meglepetést azért, mert a gondosan szelektált zene bármely életszakaszba és élethelyzetbe elkíséri a gyerekeket és ezalatt erős, gazdag, energikus és folyamatos társ abban, ahogyan a veszteségben kibontakozó életszakaszok követik egymást. A meglepetés erejét a zenék változatossága és a listák cserélődése adja. Egy új műfaj, hangszeres hang vagy dalszerző megismerése és az ezt követő kíváncsiság az új zenei kifejezésmód iránt, rengeteget tesz hozzá egy érintett gyerek életének minőségéhez.

A két szülő meghatározza a gyermeke(i) életperspektívájának jelentős részét, így egyikőjüket elveszíteni az élet korai szakaszában, ennek a kitüntetett jelentőségű távlatnak a részleges elvesztését is jelenti – egy időre. Egy apa mozgósítja a gyermeke(i)ben az élethez kötődő fontos ösztönöket, a gesztusnyelven és a fizikai törődésen keresztül. A gyermekkorban átélt gyásznak mindezek miatt sajátosak az eseményei és benne az érintett gyerekek reakciói is. Egy olyan 1-21 év közötti gyermek magatartása, akit ekkora veszteség ér, a határhelyzetek kimerítését hozhatja el, az elvesztett apa-kapcsolat miatt. Az alapítvány által fejlesztett zenei hangulatok térképének legfontosabb része, amelyet alapos kutatásokkal fejlesztettünk, a gyerekek gyásszal való megküzdését fejlesztő hangélmények kialakítása.

A zenei hangulatok térképe az érzelemtársító hangkörnyezetnél jóval többet nyújt, a kialakításában és a használatában résztvevők számára egyaránt. Az Ízisz-programban található hanganyagok erről részletesebb tájékoztatást nyújtanak az érdeklődő, érintett szülőknek.