Minden kultúrában, mindig énekeltek a szülők a gyerekeknek. Nincs még egy olyan (nem létfenntartó) gondviselői magatartás, ami ilyen következetesen maradt volna meg a szokásrendben az emberiség modern története során.

Mikor olyan zenei gyűjteményeket kezdtünk kialakítani, amiket aztán hangfalakból hallgattak a gyerekek, minden adandó alkalommal említeni igyekeztünk a családoknak, hogy 4 éves kor alatt, a szülők énekhangjánál kevés értékesebb hangzó élménye lehet egy kisgyereknek. A mi munkánk a szülő tehermentesítését támogatja e téren és a változatosságot növeli a zenei tapasztalaton belül, de a főszerepben a szülői énekhang is lehetne bármikor. Írásunkban azt szeretnénk bemutatni, hogy mi a különbség az anyai és az apai énekhang élménye között, a gyerekek szempontjából.

Írásunk a szülőpár énekhangjának zeneiségéről szól, és azoknak a pillanatoknak a fontosságáról, amik az éneklés során a gyerek és szülő között létrejönnek. Az éneklés mindkét szülő kiváltsága és lehetősége. Talán nem esik szó elégszer arról, mennyiben más érzés a gyerekeknek egy apa hangján hallani egy dalt.

Az emberi énekhang az egyetlen zene, amely nem igényel eszközt

Az emberi testben adott minden ahhoz, hogy énekhang képzésére legyen képes. Amikor megszületünk, a fül és a hallórendszer tökéletesen készen áll arra, hogy különböző összetettségű hangingert fogadjon be, míg a pl. a látás, a szaglás és az ízérzékelés több idő alatt válik tökéletessé. Az evolúció “gondoskodott” arról, hogy ez a képesség a világgal való ismerkedés első tapasztalatai közt legyen. A csecsemők agya kifinomultan dolgozza fel az énekhangot, de elsősorban az anyáét tudja elkülöníteni minden más hangtól, az első 5 hónapban.

Az apai énekhang

A férfiak érzelemkifejezései időben rövidebbek a napi interakciók során a nőkénél, és mivel a gyerekek életük első éveiben még csak tanulnak olvasni szüleik fizikai gesztusaiban, egy rövidre sikerült apai kontaktus széttöredező interakciót eredményezhet. Ám ha ez az apa éneklés során fordul a gyermekéhez, az érzelemkifejezés a dal végig nem tud megszakadni, mi több, egyedülálló folytonosságot vesz fel, amelynek többnyire része a szemkontaktus, a kölcsönös figyelem és a hangszín ösztönös igazítása a gyerek arcjátékához. Az apa szerepének tanulmányozása a zenével összefüggő interakciók során azt mutatta, hogy azok a gyerekek, akiknek alkalmanként az édesapja gyermekdalt vagy bármilyen más dalt ad elő, stabil biztonságérzetet élhetnek át a gyermekkoruk ideje alatt. Az éneklés fontos szerepet játszik a korai kötődésben, mivel megragadja és fenntartja a gyerek figyelmét, meghosszabbítja a gondozó és a kicsi közötti interakciókat, és elősegíti az érzelmi összekapcsolódást.

Mivel a férfiak beszéd- és énekhangja is általában mélyebb mint az nőké, a gyerekek az első néhány alkalom után már képesek az anya fontossága mellé rendelni az apáét (elkülöníteni kettőjüket), hiszen az interakció egy tartós formáját tapasztalják. A biztonságérzetet adó két személy egyértelmű elkülönítésének képessége nagy kihívás csecsemőkorban. Ha az apa nincsen jelen hosszabb interakciókban a gyermek mellett (amely helyzetekben ő maga is nyugodt és csak a gyermekére figyel), akkor a gyerek csak két éves kora körül fedezi fel a szülőpár egyidejű gondoskodó jelenlétét.

Rengeteg miniatűr gesztus, ami máshogy nem érvényesül

A kisgyermek-korúak vonzódnak a szüleik személyre szabott ének tempójához és hangmagasságához, amelyek arra ösztönzik őket, hogy az énekhang hallgatása közben a tekintetük felé forduljanak, és végül ezen a pillantáson keresztül kommunikáljanak. A gyermek megkapja azt az érzelmi stimulációt, amelyre vágyik, amely segít összpontosítani a figyelmét. Az éneklés közben, intuitív módon, amikor a gyerekek figyelmi elkötelezettsége csökkenne, főleg az anyák esetében jellemző, hogy a hangmagasságot vagy a dal tempóját módosítva szabályozni igyekeznek a kommunikáció eredeti mélységét.

Az éneklés során a felnőtt arc izmai ellazulnak (fiziológiai szükségszerűség a hangképzés előtt), így legyen a szülő bármilyen gondterhelt, fáradt vagy feszült, az elsődleges gesztusaiból ez kiiktatódik a dal előadása alatt.

A dal felépítése

Mielőtt akármelyik szülő énekelni kezd a gyereknek, legyen az újszülött, csecsemő vagy kisgyermek, érdemes “meghívni” a gyereket arra, hogy hallgatója legyen az előadott dalnak. Pl: “Én most énekelek neked egy dalt, ha szeretnéd, ha kedved van hozzá hogy meghallgasd. Remélem hogy tetszeni fog és hogy élvezed majd, mert csak neked szól.” A meghívás jelentőssége az, hogy felkészíti a gyereket a beszédhelyzeti kommunikációból (vagy a csendből) való kilépésre és ha a dal hangos vagy magas hangon kezdődik, akkor sem ijed meg tőle.

A beszélt nyelv dallamához igazodva írt zenék (pl: Bartók Béla), a hangzó gyermeklíra (megzenésített gyerekversek pl: Weöres Sándor) 4 éves kortól a szókincs bővülésével nagy élmény forrást jelentenek a közös éneklés során is. A magyar nyelv különösen alkalmas az éneklésre (az olasz elsősége után), mert a sok magánhangzó miatt a hang akadálytalanul, dinamikusan képződhet.

A gyermekeknek szánt énekek közül az altatók és ringatók speciális népdalok, hangutánzó és hangfestő kifejezésekkel, amik a puszta hangzásuk miatt is kiváltják az elvárt hatást (elalvás). Altatók a világ minden nyelvén, minden korban íródtak, amióta pedig a néprajzkutatók gyűjteni kezdték őket, az is kiderült róluk, hogy 70-nél is több típusuk létezik és különleges énekhangon megszólaltatva, előadhatóak akár felnőtt közönségnek is.

Ugyan van némi jelentősége annak, hogy milyen minőségű a szülő énekhangja, mert a nagyobb mozgásterű hang kiváltja a gyerekekből a nagyobb tetszést (katarzist), ám egy tökéletes hangú idegen nem éri el azt az érzelmi hatást tartósan egy kisgyereknél (ezért fejlesztünk változatos zenei gyűjteményeket), mint egy átlagos énekhangú szülő hangja.

Bár bizonyított tény, hogy a hangminta feldolgozás a korai életszakaszban a beszédkészség fejlődését gyorsítja, mi szeretnénk ezúttal nem az éneklés tanulásban betöltött hasznosságát kiemelni, hanem az érzelmi jelentőségét a családdá válás szempontjából. Régóta foglalkozunk olyan élethelyzetekkel, amelyekben egy kisgyermek örökre elveszíti az egyik szülőjét. Mi magunk ezért szenvedélyesen kutatjuk mindazokat az érzelemtelített élethelyzeteket, amik a szülőket egyenrangúvá teszik a gyerekeik élményvilágán belül. A szülők számára alkalmak teremtődhetnek arra, hogy mély kötődési emlékeket hagyjanak a gyermekeikben, már nagyon korán.

Mindig fontos volt számunkra, hogy a szülők képességei pozitív megerősítést kapjanak akkor, ha azok valóban jók, jószándékúak vagy ösztönzők a gyermek szempontjából. Több eredendő és tanult készség van minden szülőben, amik a szokások vagy a pergő évek miatt, sosem válnak elsődlegessé a nevelésben, pedig jó élmények forrásai lehetnének. Az éneklés ilyen — az apai és az anyai énekhang zeneisége egyaránt olyan tudás, ami minden szülőben ott van.

A blog-bejegyzések bár a tudásunk legjavát adják, a bennük foglalt információk nem elegendőek ahhoz, hogy családként szembe tudjatok nézni a veszteséggel. Arra kérünk, hogy tájékozódj tovább a weboldalon, keresd a kapcsolatteremtés lehetőségét és iratkozz fel az Ízisz-programra, hogy módszeres, hosszan tartó és egyedi információkkal támogathassunk téged nőként és szülőként.